Szezonális csúcs: miért drágább, ha két héttel előbb szól

Nem büntetés, és nem árpolitika. Egyszerűen arról van szó, hogy néhány lépést nem lehet átugrani — csak összetorlasztani, és annak ára van.

Mi történik a háttérben

Amikor egy igény beérkezik, a létszám nem egy listáról jön. A menet: toborzás, kiválasztás, orvosi alkalmassági vizsgálat, munkavédelmi és tűzvédelmi oktatás, beléptetés, szerződéskötés.

Ezek közül egyik sem hagyható ki. Ha három hét van rá, egyenletesen elvégezhetők. Ha három nap, akkor mindegyik sürgősségi módban megy — és ennek költsége van, ráadásul a kiválasztás minősége is romlik, mert abból lesz létszám, aki éppen elérhető.

Mit nyer az előre tervezéssel

  • 1

    Nem sürgősségi árat fizet.

    A torlódó toborzás és a rövid határidő valós többletköltség. Két-három hét felkészülési idővel ez elkerülhető.

  • 2

    Alkalmas embert kap, nem elérhetőt.

    Ha van idő a kiválasztásra, akkor a feladathoz keressük az embert. Ha nincs, akkor abból lesz létszám, aki éppen szabad.

  • 3

    Marad tartalék.

    Mindig van, aki az utolsó pillanatban visszalép. Ha van idő, a helyére tudunk mást állítani — ha nincs, akkor hiányzik egy fő az első napon.

  • 4

    Visszatérő embereket kaphat.

    Ha a szezon ismétlődik, ugyanazokat tudjuk visszahívni, akik tavaly ott dolgoztak. Ismerik a helyet és a feladatot — a betanítás elmarad. Ez a legnagyobb nyereség, és csak előre tervezéssel érhető el.

A szezonok, amiket előre lehet tudni

Az év végi kereskedelmi csúcs dátuma minden évben ugyanaz. A leltár időpontja hónapokkal előre ismert. Az üzemi leállás és a felfutás be van tervezve. A szabadságolási terv júniusban már látszik.

Ezekre elvileg mind lehet előre szólni — a gyakorlatban mégis a legrövidebb határidővel érkeznek. Nem azért, mert nem tudják, hanem mert az igény akkor válik sürgőssé, amikor már ég a ház.

Egy egyszerű dolog segít: ha az éves tervezésnél a létszámigényt is felírják, és azt egyszer, tavasszal átbeszéljük. Innentől a szezon nem meglepetés, hanem naptári tétel.